Elisabeth Wittelsbach

Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach bajor hercegno - családi körben Sisi - 1837. december 24-én született egy foggal. A szülok unokatestvérek, Ludovika, az anya; Miksa Emánuel, az apa a Wittelsbach-ok szerényebb, nem uralkodó oldalágából származott. A kissé különc hírében  álló muvelt és bohém apa imádta a természetet és sokat utazott.
 Ludovika és Miksa házassága boldogtalan volt, noha az anya - nyolc szép gyermeknek (Lajos, Helene, Erzsébet, Károly Tivadar, Mária, Matild, Zsófia, Miksa Emánuel) adott életet. A Wittelsbach-ok hercegi ágának nem volt semmilyen hivatalos szerepe a bajor királyi udvarban, így Ludovika a gyermekeknek élt, maga nevelte oket. Ez teljesen szokatlan volt arisztokrata körökben. A gyermekek télen a müncheni palota, nyáron a Possenhofenben lévo nyári kastély kertjének csendjét verték fel hancúrozásukkal.

1853-ban Ischl-ben a 15 éves Sisit eljegyezte a Habsburg Birodalom ifjú és jóképu uralkodója, Ferenc József. A kiszemelt menyasszony eredetileg Helene (Nené) volt, de a fiatalok között hirtelen fellobbanó szerelem hatására az eredeti tervet megváltoztatták.

 Sisinek rengeteget kellett tanulnia. Az esküvoig hátralévo pár hónapban pótolnia kellett mindazt, amit a neveltetésben és képzésben elmulasztottak. Ausztria történelme volt a legfontosabb, melyet Majláth János gróf, történettudós tanított. Erzsébet évekkel késobb is elismeréssel beszélt tanáráról.
 Ferenc József 1854. április 24-én a bécsi ágoston-rendiek templomában fényes ünnepségek keretében feleségül vette Elisabeth Wittelsbach bajor hercegnot.

 Az ifjú császárnét nem készítették fel az igen nehéz, komoly feladatokkal járó császárnéi szerepre. A társasági illemet megtanulta, bár Possenhofenben nem kellett sokat törodnie vele. Anyanyelvén, a németen kívül beszélt angolul és franciául. (évekkel késobb tanult meg magyarul és újgörögül.) Európa egyik legkonzervatívabb udvarának etikett eloírásait nem tudta, nem akarta elfogadni. Nem érezte jól magát az "aranykalitká"-ban. Az addig szabad és gondtalan életet élo Erzsébet egyszerre egy zárt, eloírásos világba került, ahol bármit tett, rossz volt. Férjével keveset lehetett együtt, hisz lefoglalták a mindenkori államügyek, ám annál többet az ot állandóan bíráló anyóssal, akitol rettegett. A Zsófia-Erzsébet konfliktus meghatározta a császárné késobbi életét, viszonyát az udvarral.

Bármilyen jelentéktelen helyet foglalt is el Sisi az udvarban, népszerusége a lakosság körében egyre nott. E népszeruségnek  politikai okai is voltak; amióta a császár megnosült, óvatos liberalizálódási folyamat kezdodött. A politikai foglyokat hamarabb kieresztették vagy amnesztiában részesültek. A börtönökben megszüntették a láncraverést. Köztudomású volt, hogy ezek az intézkedések semmiképpen sem Zsófia fohercegné hatására történtek,  o továbbra is a legnagyobb szigorúságot követelte az 1848-as forradalmárokkal és egyéb lázadókkal szemben.
 1855-ben szülte meg Erzsébet elso gyermekét, Zsófiát, majd 1856-ban Gizellát. A fohercegno szinte "azonnal" elvette tole a gyermekeket, szobájukat anyjukétól távol, a saját lakosztálya mellett jelölte ki. Erzsébet gyermekei nevelésébe nem szólhatott bele. 1857-ben magyarországi útja alkalmából kieroszakolta, hogy a kis Zsófiát magával vihesse. A már akkor gyengélkedo gyermek Budán súlyosan megbetegedett és néhány nappal késobb vérhasban meghalt (május 29.). E szörnyu élmény hatására Erzsébet szinte "lemondott" gyermekeirol. Zsófia haláláért önmagát vádolta.
 1858-ban Sisin rejtélyes betegség tört ki. Valószínuleg megromlott idegállapotának következménye lehetett. Orvosi tanácsra több hónapra elutazott Madeirára. Itt szoros barátságot kötött egy magyar testvérpárral, Hunyadi Imre gróffal és húgával, Lilivel, akitol egy kicsit tanult magyarul.
 1863-ban elhatározta, hogy komolyan foglalkozik a magyar nyelvvel és nyelvtanárt fogad. Elhatározásáról mindenki lebeszélte, mert a magyar nagyon nehéz nyelv és neki nincs tehetsége hozzá, hiszen a cseh nyelv tanulásával is hiába próbálkozott. Meg kell jegyezni, anyósa volt az, aki kötelezte Sisit, hogy megtanulja a cseh arisztokrácia nyelvét.

Egy év múlva Ferenc József csodálkozva állapította meg, hogy felesége milyen jól halad a magyar nyelv tanulásában. A császár így írta meg anyjának:

 "Sisi hihetetlen elorehaladást tesz a magyarban"

1864-ben Erzsébet már olyan kíséronot keresett, akivel majd magyarul tud beszélgetni. Így került sor Ferenczy Ida kiválasztására. Máig sem tisztázott körülmények között került fel az ajánlott hölgyeket tartalmazó lista aljára. Erzsébet választásával bonyodalmat okozott az udvari etikettben. A császárné melegszívu barátnore vágyott, s Ferenczy Ida az lett. Bizalmas kapcsolatukat leveleik, a kívülállók számára sokszor érthetetlen, apró kis célzásaik, utalásaik is elárulják. Ferenczy Idának nem kis része volt abban, hogy Erzsébet elsosorban a magyarok királynéjává akart válni.
 Lassanként megváltozott a családi körben elfoglalt helye is. Egyre kevésbé volt alázatos, csendes. Fokról fokra kezdett ráébredni, hogy milyen magas pozícióba került: O volt a császárné, a birodalom elso asszonya. Az elso komoly összeütközés 1865-ben, Rudolf miatt következett be. A császárné kétségbeesve látta, hogy fia teljesen tönkremegy Gondrecount szigorú, katonás nevelése miatt, mellyel mind Ferenc József, mind Zsófia egyetértett. Ezt látva levelet írt a császárnak, amelyben magának követelte gyermekeit:

 "Kívánom, hogy korlátlan hatalommal rendelkezzem mindenben, ami a gyermekeket illeti."

Világossá tette számára, hogy elhagyja, ha nem teljesíti kívánságát.

Másodszor a magyarokkal való kiegyezés érdekében lépett fel a császárral szemben, ha nem is ilyen ultimátumszeruen, de szívósan, kitartóan, minden diplomáciai, sot noi eszközt latba vetve. A kituno politikai érzékkel rendelkezo Erzsébet a poroszokkal szembeni katasztrófa és vereség után 1866-ban nem látott más megoldást, meg akarta orizni a birodalmat fia számára is.

1867-ben megtörtént a kiegyezés és Erzsébetet június 8-án magyar királynévá koronázták a budai Nagyboldogasszony, azaz Mátyás templomban. osi hagyomány szerint koronázáskor a nemzet megajándékozza a királyt, a király a nemzetet. A királyi pár a gödölloi, hajdani Grassalkovich-kastélyt kapta ajándékul a hozzátartozó birtokkal és 100.000 Ft aranyat. A koronázási ajándékot (százezer forint aranyat) a szabadságharc honvédei, özvegyei, árvái és rokkantjai számára ajánlották fel. A király rendkívül nagylelku gesztusában a királyné közbenjárását sejtették.

Minél jobban arra törekedett a császárné hogy megnyerje a magyarok rokonszenvét, annál inkább
elvesztette az osztrák tartományokét.

1868-tól érzelmei elsosorban a legkisebb gyermeke, Mária Valéria felé irányultak. Erzsébet tudatosan Budán szülte gyermekét. A magyarok szerették volna, ha Erzsébet fiúgyermeknek ad életet a Budai Várban, mert a pragmatica Sanctio és valamennyi késobbi megállapodás ellenére e fiúgyermek lenne Magyarország eljövendo királya és így idovel a magyar korona országai elszakadnak Ausztriától.

Erzsébet még jobban elmélyítette az ellentétet a Lajtáninneni és a Lajtántúli területek között. Ezek az
aggodalmak teljesen jogosak voltak és a császárné egyik költeménye " Óh, bár királyt adhatnék néktek"

Bécsben nagy volt a megkönnyebbülés, hogy a magyaroknak, mintegy ajándékként megszült gyermek
nem fiú, hanem kislány. Furcsa fintora a sorsnak, hogy Mária Valéria nemhogy nem lett magyar, de még osztrák sem. Elsosorban németnek érezte magát.

Harminc éven keresztül Erzsébetet tartották a világ legszebb asszonyának. Ez azonban igen fárasztó
kötelezettséget jelentett. Világhíru haját órák hosszat fésülte fodrásznoje, Angererné. Bár a négy gyermek után is igen karcsú maradt, derekát 50-53 cm-re befuzni szintén idoigényes munka volt. Nem csoda, hogy az amúgy is félénk Erzsébet számára a reprezentációs kötelességek mind terhesebbé váltak, s amikor csak tehette, igyekezett kibújni alóluk. Nyilvános szereplései alkalmával képtelen volt a kapcsolatteremtésre, s ez jó alkalom volt a bécsi társaságnak holmi pletykálkodásra. 1863-ban Viktória porosz trónörökösné így ír anyjának, Viktória királynonek:

 "Az osztrák császárné nagyon halkan beszél, mert meglehetosen félénk. Legutóbb is így szólt az egyik nagyothalló úrhoz: - Nos ember ön?
- Mire az úr így válaszolt: - Néha. - A császárné: - Vannak gyermekei?
- A szerencsétlen ember azt ordította: - Idorol idore."

Sisi végül felhagyott félresikeredett társalgási kísérleteivel és megelégedett azzal, hogy csak a szépségét mutogatta - csukott szájjal. Hallgatását úgy fogták fel, mint hézagos muveltségének jelét - és ezért terjedt el róla, hogy "butuska szépség", holott csak a rossz fogai miatt szégyellte magát, ezért voltak gátlásai, ezért hallgatott.

 Ahogy öregedett, egyre elkeseredettebb küzdelmet vívott híres szépsége megorzéséért. Az örökös koplalással sikerült megoriznie karcsúságát, a napi több órás sportolással (lovaglás, késobb hosszú gyalogtúrák) hajlékonyságát és kecsességét. Erzsébetnek ez az örökös foglalatoskodása a "külsoségekkel" valóságos szépségkultusszá fajult.

Sisi ezoterikus, túlérzékeny lényében azonban volt egy jó adag arrogancia is, amit sérto módon ki is mutatott amikor csak kedve tartotta, foleg azokkal szemben, akik az udvarban kritizálták. 

A királyné az 1870-80-as években egyre intenzívebben foglalkozott a lovassporttal, sot lassanként csakis azzal, s egyre többet tartózkodott lovasok társaságában. A gödölloi falkavadászatok már nem elégítették ki lovas szenvedélyét. A suru erdok akadályozták a vadászatot, kevés volt az akadály, gyér lehetoségek az ugratásra. Márpedig az angol mintájú falkavadászat volt az osztrák úrlovasok számára is a non plus ultra.

Az angliai lovaglások kimerítoek voltak, nagy testu, eros lovakon lovagoltak, gyorsiramban, a réteket szegélyezo akadályokon át. Az efféle lovaglás egy hölgy számára különösen nehéz volt, mert a szoknya és a noi nyereg is akadályozta. Kevés no volt képes Európában ezeken az angol hajtóvadászatokon részt venni. Erzsébetnek az volt a vágya, hogy o legyen a legjobb, és el is érte célját, hisz már úgy énekelték meg mint "a falkavadászat királynéját". Erzsébet tíz esztendon át fanatikusan foglalkozott a sporttal.

1882 után, amikor egészségi okokból abba kellett hagynia a nagyon megerolteto falkavadászatokat, ismét a versek felé fordult. Verseiben, melyeket 1880 után írt, érezheto Heine hatása. Heinrich Heine német költo Erzsébet eszményképe volt.

Sisi önmagát gyakran ábrázolta Shakespeare drámahosnojének, a szamarakkal körülvett Titánia tündérkirálynonek.

Erzsébet nemcsak Heinét tisztelte, szívesen foglalkozott más költokkel is. Mindig lelkesen olvasta Shakespeare drámáit, s kedvenc darabját (A szentivánéji álom) csaknem teljes egészében tudta kívülrol. Mária Valériával a Faust-ot olvasta. Eredetiben olvasta Homéroszt, lefordította görögre Shakespeare Hamletjét. Mária Valériának írt levelében panaszkodott a nap rövidsége miatt:
 "Ó bárcsak még egyszer olyan hosszú lenne a nap; nem tudok annyit tanulni és olvasni, mint amennyit szeretnék."

Életének kétségtelenül legnagyobb tragédiája Rudolf trónörökös szörnyu halála 1889-ben. Nem tudott szabadulni a lelkiismeret furdalástól sem, hogy a hozzá legjobban hasonlító, liberális szellemiségu, muvelt, tudós fia problémái megoldására nem látott más lehetoséget, csak az öngyilkosságot. Hibásnak érezte magát azért, hogy nem tudott olyan viszonyt kialakítani fiával, amire szüksége lett volna.

Rudolf halála után Erzsébet spiritiszta hajlamai felerosödtek. Hangulata egyre rosszabb lett, idegállapota egyre feszültebb. A gyászév letelte után lányainak ajándékozta valamennyi tarka ruháját, ernyojét, cipojét, kendojét, táskáját és díszes holmiját. Semmi mást nem tartott meg, csak az egyszeru gyászruhákat és soha többé, semmiféle rábeszélésre sem volt hajlandó színes ruhát felvenni. Kétszer tett csak engedményt, egyszer, amikor Valéria esküvojére gyöngyszürke ruhát vett fel és késobb még egyszer, Valéria lányának, a kis Erzsébetnek (Ellának) a keresztelojére. A császárné feketében kívánta leélni még hátralévo napjait, távol az udvar csillogásától. Soha többé nem engedte magát sem lefesteni, sem fényképeztetni. nem járt legyezo vagy ernyo nélkül, mögéjük rejtette ráncos, idotépázta, sovány arcát.

Az 1890-es években a görög mitológia felé fordult, megtanult görögül és egy álomvillát építtetett magának Korfun. Új kastélyát kedvenc hosének, Akhilleusznak szentelte és az Achilleion nevet adta neki;

 "mert Akhilleusz a görög szellemet testesíti meg számomra és a táj meg az emberek szépségét." De itt sem lelt nyugalmat, ahogy felépíttette máris el akarta adni. Cél és terv nélkül bolyongott a világban, kétségbe ejtve környezetét.

Erzsébet Hohenembs grófné álnéven utazott, a levelek, táviratok sohasem neki lettek címezve. Az inkognitó mégis csak illúzió volt. Mindenki tudta, ki az a magas, vékony, elegáns hölgy, aki egykor világhíru szépségét ugyan már elvesztette, de a környezetét szinte megbabonázó vonzerejét nem.
 Lucheni, az olasz anarchista szintén tudta az újságokból, hogy a császárné Genfben tartózkodik. Elrontott, örömtelen életét akarta megbosszulni 1898. szeptember 10-én, a Genfi-tó partján. Számára ez az asszony az elérhetetlen szépség, gazdagság és hatalom megtestesítoje volt. A huszonötéves anarchista becserkészte áldozatát, majd az elore pengeélesre köszörült reszelot Erzsébet szívébe döfte. A királyné hanyatt esett. A tettes elmenekült, de a járókelok feltartóztatták és átadták a rendorségnek. Az idegen hölgy azonnal felállt és franciául, németül, angolul megköszönte a segítséget. A hölgyek gyors léptekkel igyekeztek a hajó felé. Erzsébet a fedélzeten esett össze. Fuzojét megoldották, csak ekkor vették észre a kis barnás foltot és egy lyukat a batisztingen. Szóltak a kapitánynak, hogy fordítsa vissza a hajót, mert nem más, mint Ausztria császárnéja esett össze. A parton evezokbol, bársonyfotelokból hevenyészett hordágyat készítettek, erre fektették fel Erzsébetet és visszavitték a szállodába. Az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani.
A királyné fájdalom nélkül távozott az élok sorából. Carmen Sylva (Erzsébet román királyné) a császárné költobarátnoje talált rá e véghez illo szavakra:

Erzsébet váratlan és megdöbbento halála után kezdodött "újabb" élete. Magyarországon legendává vált.

Forrás

Linkgyűjtemény Sissiről

Cikk